Esküvők.org
 

Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.

Heltai Jenő

Az eljegyzéstől a lakodalomig

A nagy nap megszervezése nagyfokú körültekintést igényel. A szép időt nem tudjuk garantálni, de ami emberi közreműködésen múlik, arra bőven van megoldásunk...


Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább

Az élet viharában Te vigyázol reám

Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,

S hogy megosztod az életed velem.

Vörösmarty Mihály

Esküvői érdekességek

Az esküvő elnevezés az „eskü” szóból eredeztethető, ami a pár egymásnak tett esküjére, azaz az egymásnak Isten színe előtt tett ígéretére utal. Az esküvőnek, mint eseménynek, a régmúltban és napjainkban is egyaránt vannak tradíciói, szokásai, fajtái, és sok-sok egyéb jellemzője, amikről weboldalunk egyéb cikkeiből tájékozódhat. Jelen írásunkban az esküvői érdekességekre szeretnénk rávilágítani, hiszen ez a gyűjtőfogalom megannyi említésre méltó érdekességet foglal magába, melyekről modern korunk ellenére érdemes tudni.

Hazánkban az esküvői szokások, babonák és hagyományok talán mind nevezhetők esküvői érdekességnek. Napjainkra túlnyomó részük feledésbe merült, illetve a városi esküvők nem is nyújtanak lehetőséget a tradicionális szokásokra. De fussuk is át, milyen esküvői érdekességekre, feledésbe merülő esküvői fogalmakra gondolunk, illetve mi a jelentésük.

A leginkább hagyományos szokásokhoz sorolható a „Májusfa” fogalma. Ez, a vidéken még napjainkban is élő hagyományos szokás azt takarja, hogy május elseje előtti este a szerelmes fiú egy női ruhával feldíszített fát állít titokban a földbe. Természetesen a lány házának kapuja előtt kell megejteni a májusfa felállítását. Ha másnap a leányzó a fára akasztott ruhában jelenik meg, az azt jelenti, hogy nyitott a fiú udvarlására és nem fog nemet mondani a leánykérésre. Azonban ha nem ölti magára a ruhát, akkor ez modern nyelvünkön kosarat jelent.

Mindenképpen szót kell ejtenünk a fontosabb esküvői fogalmakról is. Itt első helyen természetesen a leánykérés fogalma helyezkedik el. A lényege, hogy a vőlegény a szülőkre kellemes benyomást keltsen és a hagyomány szerint ha nem nyerte el tetszésüket a lány választottja, akkor nem adták lányukat hozzá, sőt, ki is rakták a házből. Ezért, egyértelmű, hogy óriási jelentőséget tulajdonítottak ennek a szokásnak. A szülőknek ajándékokkal kedveskedve, a leányzó anyukájának mindenképpen virággal, apjának borral, tisztelettel kérték meg a kiszemelt hölgy kezét szüleitől a „leánykérés” során.

A „kézfogó” fogalmával sincsenek már biztosan sokan tisztában. Pedig ez is egy elengedhetetlen részét képezte az esküvői felkészülésnek. A kézfogó hagyományosan valamelyik nagy ünnepnapra lett kitűzve. Ez az a nap, amikor a szerelmes pár gyűrűt cserél, illetve kitűzi az esküvőjük dátumát – ez a fiatal pár első közös ünnepe.

Napjainkban is ismert, sőt, közkedvelt és elterjedt szokás a „legénybúcsú”. Azonban hagyományosan kissé mást takart és más célokat is szolgált, mint modern változata. Azon kívül, hogy a régi időkben is ezen a napon búcsúzott a vőlegény a legényélettől, barátaival, italozva és jót mulatva, a legénybúcsú a gonosz szellemek elűzését is szolgálta. Ilyenkor nagy zajt csapva, akár edényeket csapkodva hagyományosan a vőlegény a barátaival elűzték a rossz szellemeket.

Régen a rokonok és a barátok mindig meglepték az ifjú párt egy úgy nevezett „esküvői újsággal”. Ez egy humorosan megszerkesztett és illusztrált emlék, amit leginkább a házassági évfordulókon vettek elő és derűsen emlékeztek vissza az esküvő előtti időkre.

Soron következő hagyomány a „merőkanáltánc”. Ez a szokás is a gonosz szellemek elűzéséről szól, mely során a fiatalok már közösen szaladgálnak a lakásban zajt csapva kanalakkal és edényekkel.

Számos, úgy nevezett, esküvői babonát is ismerünk. A leginkább elterjedtebbeket elevenítjük fel. „A menyasszonyi kiegészítők babonája” annyit jelent, hogy a menyasszonynak viselnie kell az esküvő napján új darabot, valami régit, kölcsöndarabot és valami kék színűt is. Ez mind a jegyespár szerencséjét szolgálja.

A „virágszórás” babonája a termékenységet jelképezi. Ezt napjainkban is ismerhetjük – a jegyes pár előtt virágszirmokat, virágokat szórnak az oltárhoz vezető úton. Ez jelképezi a házasság rögös útjának elegyengetését és mindez az ifjú pár termékenységét szolgálja.

A „rizs vagy gabona szórás” ugyan ezt jelképezi, ez a virágszórás ázsiai megfelelője.

Az ifjú pár közös akadálylegyőzését a házasság során a „sorfal” jelképezi. Ennek a szokásnak a lényege, hogy a templomot elhagyva vendégek és rokonok sorfalán kell együtt jelképesen keresztülverekedniük magukat.

A „menyasszonyrablás” egy olyan esküvői babona, amit régen sokkal komolyabban vettek. Hagyományosan azt szimbolizálta, hogy ha a szertatás során sikerül elrabolni a menyasszonyt, akkor a vőlegény nem érdemelte meg, hogy az a hitvese legyen. Azonban napjainkban ez már csupán egy vicces szokás, melyet hagyományőrzőnek tekintünk és elég elterjedt a modernebb esküvőkön is.

A „menyasszony cipőjének elrablása és árverezése” pedig egy olyan vidám szokás, amikor az ifjú párnak lehetősége nyílik, mint a „menyasszonytánc” során is, egy kis pénz keresésére. A lényege, hogy sikeresen elrabolják a menyasszony lábáról a cipőt az asztal alatt, miután az árverésre kerül. Az árverés során egy kalapban gyűlik a pénz és természetesen a vőlegény az utolsó licitáló, amivel visszavásárolja asszonya cipőjét.

Sokan ismerik a „menyasszonyi csokor eldobását” ma is.  Az évek során nem változott sokat – manapság is azt jelenti, hogy a hajadon hölgyek közül a csokrot elkapó hölgyemény lesz a következő menyasszony, legalábbis a babona szerint.

A „harisnyakötő eldobása” ugyan ezt takarja, csak ebben az esetben a férfiak vetekszenek annak elkapásáért.

A soron következő esküvői babona, a „koszorútánc”, mely szintén a következő házasságkötésre mutat. A hagyománynak megfelelően fiatal lányok kört alkotva állnak és középre az örömanya bevezeti lányát, leveszi a fátylat fejéről, mindezt a fiatal hölgyek tánccal kísérik. Ez után az ifjú ara arra a lányra helyezi a fátylát, aki szerinte legközelebb megy férjhez. 

A „menyecsketánc vagy menyasszonytánc” korunkban is elterjedt szokás az esküvőkőn. Alapjaiban ugyan az az értelme és hasonlóképpen zajlik a mai esküvőkön is, mint hagyományosan, falun. A vége mindig az, hogy a fiatal férj ráun a dologra és felkapva asszonyát és a pénzes lábost/kalapot elszalad.

A „menyasszony küszöbön való átvitele” szintén ismert manapság. Azonban a céljai már kevésbé. Az elsőszámú cél a gonosz szellemek becsapása – mintha egy ember lépte volna át a küszöböt, a másik viszont a férj fizikai erejére való büszkeség.

És ami mindenképpen részét kell hogy képezze kisebb betekintésünknek az esküvői érdekességek sorába, az a nászajándék”. Ez a régi időkben és ma is ugyan azt a célt szolgálja, annyi különbséggel, hogy ha régen várakat és földeket is adtak nászajándékba, ma ez sokkal ritkábban fordul elő. J

Esküvő szervezés tippek

Minden, ami a nagy nap megszervezéséhez szükséges lehet - esküvői ötletek, kellékek egy helyen.