A házasság fogalmával kezdetekben egyértelműen a házasságkötési szándék két tanú és egy egyházi személy előtti kijelentését és ennek regisztrálását azonosították. A francia forradalom hozta magával a változást ebben a szemléletben, ekkor jött létre ugyanis a polgári esküvő. A szertartás szükségességének megítélése még magán az egyházon belül is időről időre vitákat szült. Az urbanizáció, az egyházi keretektől való távolodás magával hozta a házasságnak állami jogforrásból származó, ma is ismert jogszokását: az állami anyakönyvvezetést. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a modern társadalmakban a házasságokkal kapcsolatos adminisztrációt állami hivatalok végzik, meghagyva az ifjú párnak az egyházi házasságkötés lehetőségét. Magyarországon kötelező a polgári esküvő, az egyházi házasságkötést a jog magában nem ismeri el.
Az esküvői ünnep legmagasztosabb, legmeghatóbb és színpompásabb részét képező egyházi esketés iránt az utóbbi időben hazánkban újra megnőtt az igény. Sokak számára csak díszlet, a fényes esküvő, az ünnepi alkalom jelentőségét növeli. Mások számára viszont nagyon mély és komoly érzelmi tartalommal bíró sorsdöntő pillanat, amikor Isten és ember előtt felvállalják párjukat, hűségesküt tesznek, életük közös, vallásnak megfelelő elvek szerinti leélésére szerződnek.
Régebben a párválasztásnál a vallási hovatartozás is döntő volt, manapság egyéb szempontok kerültek előtérbe. A pár leggyakrabban csak a házasságkötést közvetlenül megelőzően mérlegeli, hogy az esetlegesen különböző vallási háttérrel, vagy annak hiányával rendelkező házasulandók, sokszor újraházasulók, szeretnének –e egyházi esküvőt, és ha sikerül ebben konszenzusra jutni, milyen keretek között tehetik ezt meg. A hívők számára szent dolog Isten színe előtt örök szövetségre lépni, életre szóló fogadalmat kötni. A másik fél nyílt színű vállalása, a hűség és szeretet fogadalma a Teremtő és a vendégsereg előtt.
Ezekkel a gondolatokkal azonosulunk, ha templomi esküvőről döntünk. Legalábbis jó esetben. Sokszor a családnak való megfelelési kényszer hatására, az előző generáció nyomására, a neveltetés beteljesítése miatt, a hagyományok őrzése érdekében vagy éppen a másik teljes elfogadásának kifejezésére döntenek a fiatalok az egyházi szertartás mellett. Legyen a cél a különböző hitvallású házasodó felek közt ebben a kérdésben is egymás és a másik lelki igényeinek toleráns elfogadása és ezek beteljesítése, hiszen ez a jó és hosszú házasság alapfeltétele.