Más források szerint a jegygyűrű elődje a pecsétgyűrű volt, amelyet fontos okmányok aláírására, az adott szó megpecsételésére használtak. Akinek a gyűrűt átadták, a gyűrű tulajdonosának képviselője lett. Az a szokás, hogy az eljegyzési ceremónia során az asszonyjelölt gyűrűt kapott a középkortól vált jellemzővé. Az ékszer mintegy az ígéret zálogaként szolgált, hogy a vőlegény nem fog elállni a szándékától. Kezdetben csak a menyasszony viselt gyűrűt, csak miután a 13. századtól belefoglalták az egyházi szertartás rituáléjába is, jelent meg mindkét fél kezén.
A gyűrűváltás ma is fontos részét képezi a házasságkötés nyilvános dokumentációjának, az esküvőnek. A karikagyűrű, vagy jegygyűrű az egymás iránt vállalt elfogadás jelzése, a hűségé, amelynek kölcsönös cseréjekor várható az életre szóló elfogadás: a házasságkötés.
Az önmagába visszatérő görbe vonal: a kör, a végtelenség, az “örökké” szimbóluma.
A hagyományos egyszerű formától a trendi díszített jegygyűrűkig széles a választék. Sárga, vörös vagy fehéraranyból esetleg platinából készülhet, belső oldalát az ifjú pár nevével, a házasságkötés dátumával, egymásnak szánt idézettel, ujjlenyomattal vagy az örök szerelem jelképével, gyémánttal díszítik.